NEM TÖKÉLETES NAP, TÖKÉLETES AJÁNDÉK..
Kedves Olvasó!
Ha most itt vagy, talán te is ismered azt az érzést, amikor a tested nem azt csinálja, amit szeretnél.
Amikor a félelem, a bizonytalanság, vagy egy régi diagnózis csendben ott ül benned, és újra meg újra megkérdezi: biztos, hogy képes vagy rá?
Ez a történet neked is szól.
Amikor nem ideálisak a körülmények
A pisai félmaraton nem úgy indult, ahogy egy álomversenynek kellene.
Az utazás előtti napon belázasodtam, és ez az állapot egészen a verseny előtti napig velem maradt. A testem jelzett – én pedig figyeltem. Vártam. Mérlegeltem.
Bennem volt a kérdés:
vajon helyes döntés-e rajthoz állni?
A verseny reggelére valamelyest jobban lettem. Nem voltam jól – de elég jól ahhoz, hogy meghalljam a belső hangomat. Azt, amely nem sürget, nem bizonyítani akar, csak csendesen annyit mond: menj, ha tudsz – és állj meg, ha kell.
Ez a futás nem a tempóról szólt.
Ez a futás az önmagamhoz való hűségről szólt.
Figyelni. Lassítani. Jelen lenni.
Óvatosan futottam. Tudatosan.
Figyeltem a légzésemre, az energiaszintemre, a csípőm jelzéseire. Beosztottam az erőmet, okosan frissítettem. Nem legyőzni akartam a távot – együtt akartam haladni vele.
Pisa utcái különleges hangulatot adtak a futásnak. Egy ideig vidám, mókás olasz futótársak kísértek: mosolyok, félmondatok, nevetések. Ezek az apró emberi kapcsolódások könnyebbé tették az utat.
Ilyenkor a futás nem magány – hanem közös nyelv.
Amikor már csak te maradsz
Az utolsó kilométereken egyedül maradtam.
A mezőny végén, saját magam társaságában.
Lassan haladtam. Fáradt voltam. Éreztem, hogy csökken a vércukorszintem, megszédültem, voltak igazán nehéz percek. Ilyenkor már nem a lábak visznek előre.
Ilyenkor a lélek dolgozik.
Egy gondolat jött újra és újra:
„Éld az álmaid, és higgy magadban.” 🤍
Ez vitt tovább. Nem lendületből – hanem lépésről lépésre.
Nyolc év futás – és egy belső győzelem
Nyolc éve futok. Imádom.
A futás számomra megoldás. Menedék. Biztos pont.
Csípőficammal élek. Ez nem címke, hanem tény. A testem másképp működik, több figyelmet, türelmet, alkalmazkodást kér. A pisai 21 kilométer a leghosszabb táv volt, amit valaha teljesítettem.
Nem rekord született ezen a napon.
Hanem egy belső győzelem.
Egy igen önmagamra.
Egy bizonyíték arra, hogy a határok nem mindig falak – sokszor iránytűk.
Nem voltam egyedül
Hálás vagyok a verseny szervezőinek a gondoskodásért, a figyelemért, az emberi jelenlétért.
És végtelen hálát érzek a barátaim, a családom, a szeretteim felé. Az üzeneteik, gondolataik, szeretetük végigkísért. Minden egyes sor számított.
A futás egyéni sport – de sosem magányos.
Mit adott nekem a futás – PISA 2025
P – Pont, amikor a legnehezebb volt
Megtanított kitartani akkor is, amikor a test elfárad, és a bizonytalanság hangosabb, mint az erő.
I – Igazi önbizalom
Nem a tempóból fakadó önbizalmat, hanem azt a csendes tudást, hogy képes vagyok végigcsinálni a saját feltételeim szerint.
S – Szeretet és kapcsolódás
A pályán éreztem mindazokat, akik gondoltak rám. A futás újra megmutatta: a szeretet valódi erőforrás.
A – Alázat és elfogadás
Elfogadtam a lassúságot, a fáradtságot, a határaimat – és közben megtanultam tisztelni a testemet.
Amit megtanultam a testemről
– A fájdalom nem ellenség, hanem információ.
– A lassítás néha nem visszalépés, hanem bölcs döntés.
– A regeneráció a futás része.
– A testem nem akadálya az álmaimnak – hanem a hordozója.
Üzenet neked, ha csípőficammal futsz
Ha csípőficammal élsz – vagy bármilyen testi kihívással –, szeretném, ha tudnád:
nem kell mások útját járnod.
Nem a tempó tesz futóvá.
Nem a táv határoz meg.
Hanem az a döntés, hogy törődsz magaddal.
Engedd meg a lassú napokat.
Adj időt a testednek.
Figyelj a jelzésekre, ne a stopperórára.
És ünnepeld meg minden kilométeredet – mert az a tiéd.
A végén csend marad
PISA 2025 számomra nem csak egy hely és egy dátum.
Hanem:
Pont, ahol megálltam.
Igazság, amit magamról tanultam.
Szeretet, amit éreztem.
És Alázat, amivel elfogadtam önmagam.
Ez a verseny nem lezárt – hanem elindított bennem valamit.
A futás továbbra is része az életemnek.
Megoldás. Menedék. Biztos pont egy változó világban.
Nem azért futok, hogy legyőzzem a testemet.
Hanem hogy megtanuljak benne élni.
És ezért futok tovább. 🏃♀️🤍
Ha bárminemű kérdésed van, vagy ha szeretnél segítséget a céljaid kitűzésében, edzésben vagy bármiben, amiben támogathatlak, ne habozz keresni bizalommal! Itt vagyok, hogy segítsek neked a fejlődésben.
Fedor Judit
Az inspiráció és az egyensúly mestere
