GONDOLATOK EGY DÍJ KAPCSÁN
Kedves Olvasóim, akik most szeretnétek valami igazán különlegeset tenni magatokért – és másokért is!
Ha te is úgy érzed, hogy néha háttérben dolgozol, és mégis szeretnél hatni, építeni, támogatni, akkor szívből ajánlom, olvasd el ezt a blogbejegyzést. Talán pont ott találod meg benne magad is – ahol nem is kerested.
Vannak napok, amiket nem mi választunk, mégis örökre megváltoztatnak bennünket.
Június 10. ilyen nap volt számomra.
Olyan megtiszteltetés ért, amiről nem lehet hangosan beszélni.
Csak halkan. Tisztelettel. Hálával.
Navracsics Tibor miniszter úrtól vehettem át a Miniszteri Elismerő Oklevelet – a Pest vármegyei közigazgatásban végzett munkám, elhivatottságom és kitartásom elismeréseként.
Ez a díj nem egy pillanat dicsősége.
Ez évek csendes szolgálatának lenyomata.
Hivatás – több, mint pozíció
Sokan a hivatást egy munkahelyhez, egy címhez, egy szerephez kötik.
Számomra azonban a hivatás felelősség.
Felelősség azért, hogy jelen legyek.
Hogy figyeljek, amikor más elfordul.
Hogy adjak, amikor más már csak számol.
A hétköznapjaim nem látványosak – de minden nap ott van bennük az elköteleződés, az emberekért végzett munka, a láthatatlan döntések, amelyek mások életét befolyásolják.
És ott van bennük a sport coaching is.
Hajnal, nappal, este – ugyanazzal a szívvel
Nem szétválik az életem – összefonódik.
Reggel edzőként támogatok embereket, hogy átlépjék saját korlátaikat.
Napközben köztisztviselőként képviselek, intézek, meghallgatok.
Este mentorként vagyok jelen – hogy segítsek, bátorítsak, tükröt tartsak.
Ezek nem szerepek.
Ezek pillanatok, ahol ugyanazzal az értékrenddel vagyok jelen.
A sport megtanított…
A coaching nemcsak az izomról szól, hanem a lélekről is.
Megtanított, hogyan épül fel a hit – belülről, csendben, nap mint nap.
Megmutatta, hogy az izzadság lehet önbizalom, ha tudjuk, miért küzdünk.
Ráébresztett, hogy a test edzése az elme felszabadítása is lehet.
Minden mozdulat mögött ott van a választás:
nem csak magamért teszem, hanem azokért is, akik még nem hisznek magukban.
Amikor a háttér is megszólal
„A legnagyobb elismerés az, ha a csendes háttérből is meghallják a szíved munkáját.”
Ez az idézet nem a díjról szól.
Hanem az útról.
Azokról a reggelekről, amikor sötétben indulsz, hogy valaki ne adja fel.
Azokról a napokról, amikor századik ügyfélként is mosolyogsz.
Azokról az estékről, amikor meghallgatod, akinek más már nem kérdez vissza.
A hivatás nem az, amit csinálunk.
A hivatás az, akik vagyunk közben.
Két út – egy szív
A közigazgatás és a sport coaching – kívülről két külön világ.
De belülről?
Ugyanaz az elhivatottság. Ugyanaz az ember.
A közös nevező:
✔️ az emberekbe vetett hit,
✔️ a tenni akarás,
✔️ az alázat a fejlődéshez,
✔️ a következetesség a mindennapokban.
Nem az a kérdés, hogy mikor vagy edző vagy tisztviselő.
Az a kérdés, hogy mikor vagy igazán jelen.
Köszönöm
Ez a díj nemcsak az én érdemem.
Ez közös.
Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem – a munkatársaimnak, akik mellettem álltak,
a tanítványaimnak, akik minden nap megtanítanak hinni,
és azoknak is, akik még nem tudják, mire képesek – de én már látom bennük.
A siker nem csillogás.
A siker felelősség.
A siker emberség.
És a siker: hivatás – szívből.
Fedor Judit
Az inspiráció és az egyensúly mestere
